Az egri borok története

Az Oszmán Birodalom északi batárterülete volt, ahol kadarka mellett régi fehérbor-szölöfajták teremtek a Bükk-hegység déli lejtöin. Riolittufa talajba vájt pincékben, Eger föld alatti labirintusában érnek ma is a híres egri borok.

Annak ellenére, hogy az ökológiai adottságok a fehér szölö termesztésének kedveznek, az “Egri Bikavér” tette híressé Eger városát és környékét.

Eger már a X. századtól lakott volt és a XI. század elején jelentös nagyságú település lehetett. Az elsö püspökségek egyikét Egerben alapítatta Szent István királyunk. A püspökségre költözö szerzetesek magukkal hozták hazájukból az ott honos szölöfajtákat is.

A tatárjárás megtizedelte a lakosságot. IV. Béla király ide is telepített vallonokat, akik a szölötermesztési és a borkészítési ismereteiket meghonosították (pl.: a hordó használatát).
Az Eger környéki dombok irtáshelyeit a XIII – XIV. században telepítették be szölövel. A megtelepedö cisztercita szerzetesek ezekböl a szölökböl fedezték borszükségletüket.

A város szerepe a magyar középkor elsö századaiban igen jelentös volt: a várban székelt a legnagyobb püspökségek egyike, amihez nem csak Heves megye, hanem az egész északkeleti országrész is tartozott. Az egyházi központi irányító hatásának tulajdonítható a szölöművelés kezdeményezése, fejlesztése, hiszen az egyházi szertartások elengedhetetlen kelléke a bor. A bortermésböl tizedet, dézsmát kellett az egyháznak és a világi intézményeknek adni királyi rendelet alapján. Az elsö pincéket is a dézsma tárolására építették.

Az összenyitott pinceágakon keresztül a város a föld alatt is teljes szélességében átjárható. Az üregek egy része természetes eredetű, többségük mesterségesen kialakított, faragásokkal díszített.

A törökök elöl menekülö rácok hozták magukkal a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját és a kadarka fajtát is.

Több évtizedes sikertelen ostrom után 1596-ban a törökök elfoglalták az egri várat, és 91 évig a birtokukban tartották, de a szölötermesztés megmaradt. Ennek oka, hogy ugyan a törökök nem nagyon fogyasztottak bort, de komoly bevételt jelentett..

A XVII. században a vörösborszölö-fajták egyre több teret nyertek a fehérborszölök rovására. 1687-ben visszafoglalták a várat a törököktöl. 
Az Egri bortermesztés hírneve hosszú évszázadokra tekint vissza. Boutatts Gáspár, németalföldi rajzoló és rézmetszö számos magyar tárgyú rézkarca ismeretes, így az Antwerpenben 1688-ban megjelent „Description exacte des Royaumes de Hongrie” c. kiadványában szerepel Eger „Erlau” látképe is. Még korábbról ismeretes Eger (Agria vulgo Erla) metszet a törökverö borvárosról, melyet 1617-ben közölt G. Hoefnagel. A város mindkét metszeten híres várával és szölöhegyeivel büszkélkedik.
A város és környékének rohamos ütemű benépesedése során két évtized alatt kialakult a szölö monokultúra. A szölöhegyek többségének jelenleg is használt neve a XVII. század végén és a XVIII. században alakult ki.

A források arra utalnak, hogy a szölötermesztés a XVII. században nagyon lényeges változáson ment keresztül. Az eddig uralkodó, fehérbort termelö szölök mellett fokozatosan teret nyertek a vörösbort adó fajták.

Meg kell jegyezni, hogy az egriek a nehéz kötött talajaik megműveléséhez külön kapatípust ún. egri kapát készítettek. A boraik mennyiségének méréséhez pedig az egri akót (az akó kb. négyszerese) használták. A borok kvázi savassága és hosszú eltarthatósága megkívánta azok hosszabb idejű fahordós érlelését. A termelök a boraikat a város alatt húzódó természetes pinceklímát (érlelési klímát) biztosító riolittufába vájt pincékben, pincerendszerekben, ászokhordókban érlelték.

1886-ban jelent meg Egerben a filoxéra, és a szölöket szinte teljesen kiirtotta. Az újratelepítések (rekonstrukció) során új fajták is bekerültek a borvidékre. A tendencia ezután a többi borvidékéhez hasonló.

A borvidék leghíresebb bora a Bikavér. Ez a bor több vörösborszölö borának házasításával készül. Valaha a kadarka különbözö változatai adták az alapját, ma gyakran a kékfrankos. Magyarország eredetvédett borai közül ez az elsö. A hegyközség megalkotta a “Bikavér kódex”-et 1997-ben. Talán az egyik legfontosabb szabálya hogy egy listában megadott vösösborszölö-fajták közül legalább három borából kell házasítani a Bikavért.

A borvidéken híres bor még az Egri Leányka és a Debröi Hárslevelű, valamit a Verpeléti Olaszrizling is.

Forrás: egriborospincek.hu